HND: Konyec Jamaika!

A merkeli háremben már sivalkodnak az eunuchok. A CDU/CSU bólogatásra idomított szürke szamarai értetlenül figyelik a német szabad demokratákat, akik négyévi parlamenti absztinencia után megerősödve, hirtelen valódi demokráciára emlékeztető homokszemcséket szórtak a tizenkét évig olajozottan működő, a világ egyik legnagyobb gazdasági hatalmát szétverni készülő merkelokrácia gépezetébe. A már megszokott és megingathatatlannak tűnő hatalom minden áron való megtartásáért lihegők, akik ezért akár a Zöldekkel is képesek lettek volna koalícióra lépni, most tanácstalanul állnak eddigi működésük romjai előtt. Az olyan nagyon áhított fekete (CDU/CSU), sárga (FDP) és Zöld koalíciónak, amit barátságosan Jamaikának becéztek, vége. Finish. Konyec.

"Új választások kiírása esetén ismét rendelkezésre állok kancellárjelöltként az ország szolgálatára" - mondta Merkel és ezt hallván igen sokan megijedtek. Nem csak Németországban. A német szociális rendszerbe illegálisan bevándorlók mutterja tulajdonképpen már múltidő, csak ő még nem vette észre.

Mit hagy(na) hátra örökségként ez a magát világkancellárnőként aposztrofáló politikusnő, aki a korábbi NDK bénítóan szürke mentális tohonyaságának kreativitás- és innovációellenes ragacsos mázát egy valaha modern, a világra és új impulzusokra nyitott Németországra kente? Mivé tette gyönyörű, sokszínű és soknyelvű Európánkat ez a mindenféle karizmát fájóan nélkülöző, szabadon - előre megírt szöveg nélkül - érthetően beszélni képtelen, a komplikáltan hangzó, ámde szimpla banalitások halandzsájának mestere, a kelet-német kommunista nomenklatúra egykori agitációs és propaganda titkára? Romokat. A korábbi gazdagság szubsztanciájából megmaradt csillogás ne tévesszen meg senkit! A még valahogyan működő néhány nagyobb európai gazdaság momentán eltakarja a merkelizmus és az EU-diktatúra által okozott - lassan karvastagságú - repedéseket a rendszerben. Még...

A lassú, de biztosra ítélt bukás története, a jogállamiság csődje:

• Nemzeti és nemzetközi törvényekkel ellentétes bankmentési akció, amelyben a hazardírozó, global player-t (globális nagyjátékost) imitáló bankokat súlyos adó-milliárdokkal mentette meg a csődtől az adófizetők kemény munkával megtermelt pénzéből 2008-ban. Ekkor kezdődött a bankok nyereségének privatizációja, amely az övék, de veszteségeik szocializációja is, azaz az adófizető polgárra való áthárítása. A módszer annyira bevált, hogy mind a mai napig nagy népszerűségnek örvend politikus körökben.
• Görögország és ezzel párhuzamosan az euró megmentése, amit szintén az egyre kisebb számú, még valódi értékeket kitermelő, egyszerű adófizető polgár nyakába sóztak. Nyílt titok, hogy Görögország annak idején csalással került be az euró-zónába, a New-York-i Wall Street mágusai segítségével, melyek egyik díszpintyőkéje az Európai Központi Bank teljhatalmú ura, Mario Draghi, akinek manipulációiba még egy világkancellárnő sem szólhat bele és aki teljes erejével az euró nevű, eleve halva született valutát értékteleníti el a dollárral szemben. Nos, Merkel és politikus kollégái természetesen nem az egyszerű görögök sorsán akartak javítani a megmentéssel, hanem a sötét üzletekbe keveredett bankokat húzták és húzzák ki az államcsőd mocsarából.
• A német, úgynevezett energiaváltás gazdaságromboló és egyúttal aszociális katasztrófája, amelynek eredményeként a német gazdaság tartópillérei az állandó, másodpercre kész és olcsó energiát szolgáltató vállalatok részbeni csődjét, amely egyúttal hatalmas adó-kiesét is okoz, több százezer háztartásnak a radikálisan megnövekedett rezsiköltségek miatti fizetésképtelensége, az áramszolgáltatásról való lekapcsolását jelenti. Többek között. De azt is, hogy műszaki okok folytán a sokszori többórás áramkimaradás német hétköznappá vált. Azt is jelenti továbbá, hogy a szelíd szépségű német tájat elrondító szélmalmok többtonnányi betontalapzata a természetben marad örökre és az emberi egészségre (infrahang), továbbá az élővilágra (madarak, denevérek, tengeri emlősök) maximálisan károsak. Merkel, aki újabban a Teremtést és az egész világot akarná megmenteni a - szerinte és a klíma-hisztérikusok szerint is - káros CO2, azaz a széndioxidtól, amely a növények fejlődéséhez elengedhetetlen molekula, zöldebbé vált a német Zöld pártnál is. Nem véletlen, hogy ezeket a többnyire képzetlen, egykori kommunistákból, mao- és polpotistákból összeverbuválódott káosz-bagázst akarta a kormányzati hajóba meghívni.

A legfontosabb és legégetőbb kérdés azonban az illegális bevándorlás és a már bent lévő "új telepesek" (a legújabb EU zsargon!) családegyesítésének témája. Igen, azokról van szó, akiket a EU szovjet-szerű tanácsa a nem létező kvóta szerint osztana el bárhová, ha akarják az érintettek, ha nem. Az, hogy Szíriában gyakorlatilag befejeződött a háború és az ISIS gyilkos bandái - hogy, hogy nem - amerikai és európai segítséggel kerülnek kimenekítésre a visszafoglalt területekről? Ugyan kérem! Ki foglalkozik ilyen bagatell dolgokkal? Merkel legnagyobb bűne a dublini szerződés önhatalmú hatályon kívül helyezése, a német menekültügyi törvény készakarva történő kijátszása, egy kilencven százalékban fiatal, életerős, katonakorú férfiakból álló kvázi hadsereg Németországra és egyúttal Európára való rászabadítása. Ezt nem én mondtam, hanem az egykor még nagy tekintélynek örvendő német alkotmánybíróság korábbi, valódi jogászokból álló tagjai (pl. Udo di Fabio), akik tárgyilagosan, a német törvényeket ismerve és elemezve jelentették fel a német főügyészségen a kancellárnőt, a "szabad világ vezetőjét". Sikertelenül.

A már évek óta merkelimádatra kalibrált német média, amelynek publicistái bevallottan majdnem száz százalékig vörös és zöld ideológiát vallanak, most, talán egzisztenciamentés végett kissé elkezdték kapirgálni az NDK mintájú haladó, a nevüktől tartalmilag régóta független, Honecker-fazonú egységpárt (CDU/CSU/SPD/Zöldek/A bal) karizmamentes ikonjának, Merkelnek lassan lepergő vakolatát. A meglepetést a német szabad-demokraták (FDP) fiatal vezetője, Christian Wolfgang Lindner szolgáltatta, aki ugyan még nem ér fel az egykori "nagyok", mint például Theodor Heuss, Walter Scheel és nem utolsósorban a legendás Hans-Dietrich Genscher magaslataiba, de az úgynevezett Jamaika-koalíció legyalulásával belépőt kapott az FDP almanachjába. Igen, az FDP sokszor lefeküdt a rendszernek, sokszor játszott köpönyegforgatót, de a második világháború utáni német történelem lényeges és elsősorban a személyi szabadságot hirdető faktora volt. Van némi remény arra, hogy az NDK-szagú szürke lisztharmat, amely a német társadalmat az utóbbi időkben belepte, lassan tisztulni kezd.

Angie go home! (Angéla menj haza!) - kiálthatnánk, vagy legalábbis bújjál el paraguayi rezidenciádon, amely állítólag George W. Bush háza mellett található. Menj abba az államba, ahol a német igazságszolgáltatás keze már nem ér el... csak menjél el végre országod és egész Európa érdekében!