HND: A tabula rázva jó (“tabula rasa”)

Elöljáróban szeretném megjegyezni, hogy világéletemben viszolyogtam a magyarországi "Jobbik" nevű képződménytől. Nem tehetek róla, de engem, mint született individualistát, az örökké sorból kilógót konkrétan taszítanak a műhazafias, csak hordában bátor, karizmátlanul üres arcú, magukat fajvédőknek (sic!) aposztrofáló, tirpákosan kanszagú figurák, akik az általuk célba vett "kisemberek" legalantasabb ösztöneire apellálva, a csordaszellem lincsre hajló készségére alapozva próbálnak jó ideje hazánkban politikát szimulálni. Igyekeztem nem kommentálni se a Jobbik "lyobbikká" válását (vesd össze: "cukisodás"), se a belharcaikat, se árulásaikat. Nem érdekeltek, csak marginálisan figyeltem az eseményeket. 

Mégis felfedeztem az idők folyamán egy kvázi jobbikos gént, ami ideig-óráig takargatható. Bármit el lehet egy darabig rejteni, de végül is - ha a helyzet úgy hozza - felszínre tör. A jobbikos gén nem különbözik semmiben a kommunista-bolsevik géntől, csak vörös helyett barna inget hord. Megjegyzem, az igazi nácik, a nemzeti szocialisták sose voltak jobboldaliak és a neo-nácik (a Jobbik gyökere) valójában egy nemzetieskedő sallanggal és girlandokkal kipántlikázott proli-bagázs a legveszélyesebbik fajtából.

A bevezetés után nézzük a tényeket. Volt egy média, amely az internet zugaiban amatőr polgári grafomániásoknak (ez egy pozitív megjelölés!) megjelenési lehetőséget adott, nulláról indulva, néhány lájkra kacsintgatva. Lassan, kb. öt év alatt már közel tízezer ember követte az oldalt, amelynek létezését egy "Oikosz" nevű alapítvány tette lehetővé. Majd odakerült egy rendkívül tehetséges szerkesztőnő, aki már korábban is publikált más fórumokon és tökéletesen harmonizált a már régebb óta ott dolgozó másik szerkesztővel. A magát főszerkesztőnek hívó úriember, aki a Jobbik egyik alapítótagja, amit jelen sorok írója logikusan csak később tudott meg, leginkább a magyar médiában jeleskedett, cikkeket, könyveket írt. A munkamegosztás tehát ideális volt. 

Az új szerkesztői tandemnek köszönhetően egy év alatt megduplázódott az oldal követőinek létszáma. Ez azonban nem lett volna lehetséges új, friss szerzők bevonása nélkül. A főszerkesztő úr nagy dobása egy közismert magyar celeb volt, akinek a munkájáért a Pesti Srácok fizetett, ahogy egy vele készített interjúban említette. Szerintem legitim eljárás és az általa közölt összeg a magyarországi "éhbér" kategóriát jelenti. Az újonnan felvett szerkesztőnő engem próbált ki, először a saját - immáron a PolgárPortálhoz költöztetett - blogján vendégszerzőként. A nem várt sikerre való tekintettel a főszerkesztő úr rövidesen (két hónap!) után megkérdezte, lenne-e kedvem kiemelt bloggerként az oldalon közreműködni? Természetesen fizetség nélkül, hiszen az oldalnak előbb egy nagyobb nézettséget kéne elérnie.

Így indult a #HND brand felépítése. Dacára az angol nicknévnek, HeroesNeverDie,("magyarosítva") a HND egy év alatt különböző nézettségi rekordok felállításával eddig soha nem látott népszerűségre tett szert. Azok az oldalt segitő ún. "kis színesek" is, amelyeket mi közöltünk először, az elején még a HND szignó nélkül, csak növelték a Portál követőinek számát. A célom - minden körülmények között - az oldal segítése, akár saját személyem (nicknevem) háttérbe helyezésével. Az anyagaimat sokszor nyúlták le más portálok, egyes témákat az egész hazai konzervatív média is átvett. Iszonyú, sokszor hetekig tartó munka, energia, kutatás vulgo internet-kukázás volt a háttere néhány nagy sikerű cikknek, sorozatnak. Honorárium nélkül, de kedvvel és meggyőződésből. A főszerkesztő úr nem győzött ámélkodni és piros pontokat osztogatni, az "Isten küldött téged hozzánk" mottó jegyében. Jó néhány screen shot létezik ilyen és hasonló szövegeiről.

Aztán eljött a Krisztus utáni 2018. év májusa-júniusa, hogy stílszerű legyek az állítólagosan keresztény erkölcsiség-szellemiség honi bástyájának szószólója, Nagy Ervin filozófus, író, tanár, főszerkesztő és média szakértő perszonálunióban, valamint Jobbikos alapítótagból Fideszessé konvertált "főnök úr" mottójához. Kiderült a prózai tény, hogy nincs pénz. Annyira nincs, hogy az alkalmazottakat, két szerkesztőt és az IT felelőst nem tudják tovább fizetni. Aztán az is kiderült, hogy dacára annak, miszerint ezen a helyen honorárium nélkül szoktak volt a szerzők írni, azért akadtak olyanok is, ráadásul nem éppen a legnépszerűbbek, akik mégis kaptak némi pénzt. Istenem, mondaná az egyszerű publicista, biztos rájuk fért... 

Ezzel egyidejűleg az egyik "szerzőtárs" (jesszasz, mindig nagyvonalú vagyok!) be akart engem vonni egy háttérbeli szarkeverésbe, amit az alábbiakban részletesen taglalni fogok. Dacára a Portál immáron nyilvánvaló életképteleségének, a titkos szerzői csoportban folytonosan új szerzőket mutattak be és kitartásra szólították fel a tagokat. Kitartás??? Számomra ennek a szónak fura mellékzöngéje van, de hallgattam és figyeltem. Mit is tehettem mást? A két szerkesztő, akik különböző fizetnivalóját sem teljesítette immáron az Oikosz alapítvány, a Portálhoz való lojaltásból (figyelem, ennek a szónak még külön jelentősége lesz!) vállalta két hónapra az ingyen munkát, annak fejében, hogy az adójukat kifizetik nekik, ha már ugye honorárium nélkül viszik az oldalt, ami nem kis munka! Ez két emberre összesen kétszer százezer forint, az említett két hónapra, azaz fejenként egyszázezer forint lenne az adó. 

A két emberke dolgozott, mintha mi sem történt volna, a szerzők küldték a szövegeket és a Magyarországon világhíres főszerkesztő úr vagy szépséges hétvégi programokról posztolgatott a facebook-on, vagy a magyar közéletben jól csengő prominens nevekkel ígérgetett, hogy majd eljő a manna - pardon, a money - és minden rendben lesz! A magam részéről nem voltam hajlandó újabb, nagyvolumenű munkába belefogni egy olyan helyen, ahol esetleg a láthatóság, azaz a web-oldal megléte is kétségessé válhat.

Eljött a szeptember, amikor a "boss", ahogy viccesen hívtam, közölte, lemond a főszerkesztőségről, de "minden ki lesz fizetve", majd október elején látványosan törölte a magánoldalát is, családi okokra hivatkozva. Nem akarom nagy nyilvánosság előtt taglalni, amit tudok, bár nem véletlenül írtam a Juncker "isiászával" kapcsolatos cikkemben, hogy azok is vétkesek, akik - jobb meggyőződésükkel ellentétben addig söprik a problémákat a szőnyeg alá, míg egyszer a feltornyosodott hulladékban orra buknak.

Hogy, hogy nem azonban, a megárvult titkos szerzői csoportból barátomat, a zseniális szerkesztőt, publicistát, akinek most jelenik meg második könyve, a - ma már - nem tisztelt főszerkesztő elvtárs (nem elírás!) - kihajította. Hirtelen október tizenvalahanyadikán ismét megjelent Nagy Ervin a csoportban, hirtelen ismét láthatóvá váltak korábbi posztjai és ígérgetései (amiket sikeresen többen lementettünk) és öblösen, igazi jobbikos stílusban elkezdett ocsmánykodni, némi mártírkodással fűszerezve. Nem igazán fair dolog valakiről bármit is állítani, ha az illető nincs, mert nem lehet, jelen! 

Én elvállaltam a barátnőm válaszainak bemásolását, hogy a közönség (huszonvalahány ember) láthassa a másik oldal álláspontját is. Majd a "főnök úr", aki de facto már szeptember 30. óta NEM volt az, kijelentette, hogy csak a "hozzá lojális embereket fogja kifizetni" (Édesjóistenem!), majd kitiltott engem a csoportból, ezzel együtt az összes addigi hozzászólásomat is, amelyek - többek között - az egykori szerkesztő válaszait tartalmazták! Ismeri ugye mindenki azt a kisgyerekes attitűdöt, amikor a kiskölök toporzékolva befogja a szemét, ezzel kvázi "kirekesztve" a valóságot?

 Na ugye.

Az alábbiakban bemásolom (a korrekt vesszők alkalmazása nélküli) eredeti szövegemet (október 12-én) a mártír-jelmezben ámokot futó Nagy elvtárs lojalitásról odapötyögött eposzára utalva :

"Merengés a lojalitásról, ha már... 

Érdekes, hogy matuzsálemi banyekkort megérve én még soha a büdös életemben nem beszéltem "lojalitás"-ról. Ez egy olyasmi az életben, ami egyszerüen van.

Az én köreimben sose vártam el semmilyen lojalitást, mert aki a közelembe került/kerülhetett arról eleve feltételeztem ilyesmit, bár nem vagyok a nagy horderejü, patetikus szavak embere. Talán ezért is utálnak sokan és kedvelnek páran.

A barátaim tudják - anélkül, hogy bármikor is emlitettem volna -, hogy rám számithatnak, ha belegebedek is. Ez is egy olyan nyilvánvaló tényezö, amiröl nem kell tacepaókat gyártani.

Megjegyzem, volt már "némi" elöéletem, mielött a P-Portálhoz kerültem, mert Németországban megjelent egy szatiragyüjteményem, valamint más - német nyelvü - publikációm. 2005-2011 között egy korábban rendkivül népszerü hazai platformon blogoltam 150k nézettséggel (betükkel: százötvenezer), mignem a hangadó középszer, a tehetségtelenség PC-be bugyolált analfabétái el nem érték, hogy ötpercenként tiltsanak le az oldalról. Hogy, hogy nem azonban, a legutolsó, a nekik fityiszt mutató nicknevem (heroes_never_die) napokig vezette a blogos toplistát a szadeszes nyanyákok legnagyobb megdöbbenésére, akkor is, ha már régen "nem éltem".

A P-Portálon való publikálási lehetöségnek azért örültem, mert ma Európában már csak kis hazánkban létezik olyan, mint valódi szólásszabadság. Az különösen szivet melengetö volt, hogy a szerkik az egyéb szerkesztési melók mellett voltak olyan drágák a hiányzó magyar magánhangzóimat is javitani.

Ahogy az ismeröseimet is PP olvasásra invitáltam, mindig és lehetöleg mindent megtettem az oldal népszerüsitésének érdekében. Egy modern, reakciójában gyors média lebegett a szemem elött, amikor - az elején még HND szignó nélkül! - érdekes, vagy fontos "kis szineseket" forditottam le gyorsan, hogy MI közöljük elsöként, hogy a többi média TÖLÜNK vegye át az anyagot és ebben (is) nagyon egy húron pendültünk a Sz...vel. Vicces, hogy a 120 decibel cimü opuszt, amit én forditottam, az egész magyar konzervativ média átvette, kollégák is hivatkoztak erre, sajnálatosan sokszor kihagyva Portálunk nevét (lojalitás? khm...) Spongya rá!

Amikor május-júniusban egy háttérbeli "kakaókeverés" indult be egy "ifjú titán" részéröl, akkor az elsö dolgom volt nyiltan és félreérthetetlenül kinyilvánitani mind a sunnyogó delikvens felé, mind az érintettek irányába, hogy én SEMMILYEN szarkeverésben nem veszek részt! Ha valakivel valami gondom van, azt köntörfalazás nélkül megmondom neki (!) és nem sumákolok a háttérben!

 Ez a - szerintem - túlértékelt, de egyben tehetségtelen illetö (Mezöhegyi Gyula) kéretlenül folyton szövegeket küldözgetett nekem véleményezésre. Amellett, hogy a kritikát nem túl jól viseli/viselte, ráadásul még hülyének is nézett, amire picinyt érzékenyen reagálok, na... Nem titok, bár nem szoktam ilyennel házalni, pár német alkotónak (költö, prózairó) elemzem a munkáit az alkotási folyamatban, pénzért amúgy, mert "time (and skill) is money". Nem nyelvtani, hanem stilisztikai és egyéb "Handwerk" szempontból, miután vagy 30 éve - képesitéssel - ilyennel is foglalkozom.

Nos, visszatérve a "kollégára" (hehe, nagyvonalú akartam lenni), hirtelen teljesen más stilusú, majdnem tökéletes szövegeket kezdett el küldözgetni nekem. Huh! Ismerve a korábbi, középszerüen unalmas "alkotásait", illetve a levelezésben használatos - hogy is mondjam? - "alsó-hétköznapi" stilusát, megdöbbentem! A harmadik szöveg már a harmadik stilusban megirt cikk volt, amire bátorkodtam neki valami olyasfélét irni, hogy vagy kitört rajta a zsenialitás, hogy nagy hirtelen három különbözönek vehetö zsánerben tud alkotni, vagy pediglen valamilyen segitséget kapott!

Ez a - már bocs, de igy van - szakértöi véleményem egyúttal az ezzel párhuzamosan folyó szarkeverés lezárásának szánt mondandóm is volt, miszerint én ilyesmiben nem vagyok partner. Oh mon Dieu! A saját magát ifjú titánnak aposztrofáló önjelölt zseni elöször jól beolvasott nekem, miszerint én emberileg egy nulla vagyok, ráadásul 15 éves kölkek attitüdjével, akkor is, ha a tehetségemet változatlanul elismeri. Oh lala! Meg lojalitás és hasonlók... (( Déjà-vu ))

Aztán késöbb kiderült, hogy ez a túlméretezett egóval rendelkezö, fontoskodó figura, valóban más(ok) szövegeit jelentette meg a saját neve alatt, ami definitiv NEM ghostwriting! Ezt hadd ne kelljen kifejteni, hogy mit jelent, aki nem tudja: gugli a cimbid! Aztán letiltott a lelkem, amin kinomban már csak röhögtem. Most meg "visszatiltott", mert tuti tök kiváncsi volt, miket irogatok itt. Jutalmul most én tiltottam le ökelmét, hadd érezze a törödést!

Komolyra forditva a szót. Én azzal jöttem ide, hogy szerzöknek nem jár honorárium, amihez tartottam magam. Gondolom, a többség ugyanigy került a Portálhoz. Magánemberként azonban a pofám szakadna le, ha az alkalmazottakat nem fizetném ki idöben, mert nekem pl. rengetegen dolgoztak az elmúlt évtizedekben (még az átkosban is!) és az elsö és legfontosabb számomra mindig is a munkát teljesitök kifizetése volt. 

Itt pár százezernyi forintról van szó! Összességében talán 1000 euróról! Pardon? Eskü, ha nem a világ - megélhetésileg - egyik legdrágább helyén élnék, ahol még a nagynak nevezhetö jövedelmet is be kell osztani, már rég átutaltam volna a szerkesztök elmaradt juttatásait, honorárium inkluzive! (Ami itt folyik, az méltatlan és kicsinyes, gondoltam, szólok...)

Ha nem tetszik az öszinte, egyben gunyoros hangnem, az is okay. Lécci, lécci annyit hagyjatok meg nekem, hogy a szövegeim maradékát máshova letölthessem, ami egyéb bokros teendöim + egy tengeri kábelhiba általi teknöc-sebességü internet miatt éppen akadozik... Köszikemár!

Namaste!"

Közben, egyéb magán problémáim mellett, amelyek megoldásához tiszta, logikus agyra van/lenne szükség és amelyekhez se segítséget, se álszent együttérzést nem kérek, mert - szerintem - nincsenek problémák, csak megoldások léteznek, kiderült a PolgárPortálon megjelent anyagaim lementése közben, hogy a már definitíve NEM főnök kihajított engem pitiáner és kicsinyes bosszúból a web-oldalról, továbbá kitörölte a szerzőt kb. 30 cikkemről, amit utólag javítottam! A pancserkedés eredményeként látszik ugyan - torzóként - a kiemelt bloghely, de már archívum és rákattinthatóság nélkül! Kizárólag aki tudja, hogy mit keressen, találja meg a továbbiakban a szövegeket! A primtívség csimborasszója azonban, hogy az illető úrnak halvány lila gőze sincs a szerzői jogról (copyright © )! Nyulambulam! Én rendelkezésre bocsájtottam a szellemi termékemet, de miután te egy kanyit sem fizettél érte, csak korlátozott jogaid vannak ebben a témában! Ércsük? - hogy lyobbikos zsargont használjak. 

(Fontos megjegyzés: a Portál IT szakembere tegnap szolidarításból és mert valóban jó fej, visszaállította az eredeti hozzáférést! Hálásan köszönöm!)

Megjegyzem, az egyik lelkes olvasóm írta, hogy sokszor rákattintott az oldalra, van-e már folytatása egy sorozatomnak... 

Miután minden bizonnyal tök járatlan az IT-témában, a szerencsétlenje tapló-stílusú kontárkodásában még jó néhány dologról megfeledkezett, amiket itt és most még nem szeretnék nyilvánosságra hozni, de mindenesetre a pasi bárgyúságában valahol szórakoztató.

Valaki, akit soha a büdös életben nem ismertem, akinek a létezéséről 2017. áprilisáig fogalmam sem volt, elvárta volna a lojalitás (meg persze szellemiség és hasonló nyalánkságok) jegyében, hogy szembe forduljak egy igazán jó és régi barátommal? Nem a legszebb sztálinista-rákosista időket idézi mindez? Engem eddig a Gyurcsány, a "körmös" Bauer és a Nie(mand)dermüller, valamint a Denunciátor Kolhoz, vulgo DK oldalairól tiltottak ki. A többször megírt Vágómilliomospistuka oldalát önként hagytam ott, miután az elvtársúr vastagon cenzizte a mondandómat. Lát valaki valamilyen különbséget? Ezt neveztem a cikk elején jobbikos-bolsevik génnek! Mert azok is tiltanak, szájkosarat raknak rád, bosszút állnak - de velem pechjük van!

Nem tartozom semmilyen klikkbe és kizárólag magamért vagyok felelős. Nem érdekelnek az ilyen tahó-szagú megtorlások, hiszen a valódi életben soha önszántamból a jobbikos gént magukban hordozókkal nem kerülnék kapcsolatba. Örök igazság, Dr. House után szabadon: "az emberek nem változnak", továbbá "mindenki hazudik" - ki többet, ki kevesebbet, ha ideszámítjuk a randa karácsonyi ajándék zavart hebegésekel spékelt dicsérgetését is.

Semmilyen módon nem tisztelt Nagy Ervin elvtársúr, Ön mindenkit becsapott! Azokat, akik éjjel-nappal dolgoztak és tolták a PolgárPortált, az utolsó két hónapban fizetés nélkül (!), de még az ingyen meló után is saját maguk fizethették be az adót és az egyéb kötelező közterheket! Becsapta a szerzőket, ráadásul újabb és újabb embereket odacsalogatva a már agonizáló Portálra! 

Nem utolsó sorban azonban becsapta az olvasókat! A legnagyobb szentségtörés a média-szakmában. Hülye igéretekkel és magánnyomorral teletacepaózott fb falak csak a szentfazék nyanyákok igényét elégítik ki, ahogy a titkos csoportban mondták is: "imádkozni kell"! Ennyi amatőr bohóckodás után mégsem akartam Önnek válaszolni, hogy biza a Jóistenke is csak azokat segíti, akik önmagukon képesek segíteni!

A jobbikos-elvtársos mocskolódásai és - legalább 70 screen shot-al bebizonyítható - hazugságai olyas valakivel szemben, aki éjjel-nappal a korábban eléggé provinciális portál felemelésén dolgozott, továbbá az irányomban alkalmazott sunyi-bugris, egyúttal nevetségesen amatőr ámokfutási mutatványa a szánalom.hu kategóriába tartozik.

Tudja - nem éppen - kedves Nagy elvtársúr, hogy az Ön által favorizált, aljas háttérkavargató, de Ön is, az intrikusság olyan mély bugyraiban dagonyáznak már, amihez más, hasonló rosszindulatú és szánalmasan egyszerű egyedeknek évekig kell "melózni", hogy ebbe a mocsárba leérkezzenek? 

Az egyik szerző, aki még mindig tagja az Ön szuper titkos csoportjának -  Oh, mon Dieu! - eljuttatott hozzám egy linket. Kirakni nem meri, mert fél a többszörösen "törölt, visszavonult" Nagyfőnök megtorlásától. Ezt a tv adást még sose láttam, mert magyar tv-t nagyon ritkán, azt is csak a ytb-on nézek. Nem az én feladatom megállapítani, mennyi az igazságtartalma a riportnak, de talán nem véletlen, hogy újabban senki, ismétlem: SENKI nem hajlandó az Ön portáljának - úgymond - "segíteni".

Már egyszer leírtam valahol és most is tartom magam ehhez: hiába van hazánknak néhány kimagaslóan jó, karizmatikus vezetője, amennyiben a középvonal egyes tagjainak kis- és középszerűsége korlátokat emel, amely a saját maga tehetségtelenségéből, pitiánerségéből, kisstílű megtorlásaiból kizárólag és egyedül a saját egóját próbálja fényezgetni! Eközben magasról leszarja a valóban lojálisan dolgozó, becsületes embereket, maga köré gyűjtve egyúttal a szervilisek hadát, akiknek a maximális tehetsége abból áll, hogy az állukkal képesek a térdüket csiklandozni hajlongás közben. Az ilyen maguktól elszállt lúzerek bukásra itéltettek, ez csak idő kérdése.

Korántsem kedves Nagy Ervin, olvastam egy régi nyílt levelet Önhöz valami "szebb jövőt" nevű oldalon, amit egy korábbi "bajtársa" (Jajistenem ez a jobber zsargon...) írt az Ön utólagos mocskolódásairól. Mert Ön mindig egy "áldozat", aki soha nem felelős a tetteiért, hiszen mindig mások hibásak! Most éppen azok, akik rongyos százezer forint adó megfizetését követelik hónapok óta, ha már ingyen dolgoztak! Meg persze én is, akit a "Jó Isten küldött", de közben kiderült, hogy gyártási hibás, mert nem vagyok áramvonalas. Ervin úr, megkérdezhette volna az egykori magyar elvtársakat a pedigrémmel kapcsolatban, mert ők sem tudtak anno mit kezdeni a megátalkodott fajtámmal. 

A (nick)név kötelez: Heroes Never Die (magyarosítva: HND), amit sose tetszett megérteni. Én, a szabadság és a szabad szellem, a szókimondás híve akkor is megmaradok, amikor Ön már lábjegyzet lesz - ha szerencséje van - valamilyen poros könyvespolcon.